1. |
Fény Kell
02:04
|
|||
|
fény kell, hogy utadnak irányt égetve, azt sorsoddá emelje. fény kell, hogy múltad izzon ködbe. fény kell, hogy átélésébe temetett por ne lepje az eget, hogy ragyogjon tenger fölé mit külvilágunk emel.
fény kell, hogy ragyogjon tenger fölé mit külvilágunk emel, mikor vakság börtöne zár testedbe vezetve, okítva, értéket állítva ordítják füledbe, mit tegyél mit tennél s mit tehetnél, rossz úton vezérelve.
|
||||
2. |
Negatív
02:21
|
|||
|
szavakat hallasz, de tartalmat még keresned kell hozzá. az őszinteség egyszerűsége két pólussá vált. érdek formálta mosoly, ökölbe szoruló kezek, de állarc nem rejthet tettet.
várom a naivitást, ne rejtsen mást, gyűlölt gazból erdőt és fát, szeméthegyből díszlő palotát, törött ábrándból remény várát.
csak azt nem látod, hogy merre fordulj még mindig árt, bárhova nézel. talán nem vesztél el, még nem, még nem...
ha már nem lehet kapaszkodni, nincs kinek a kezét fogni. egy testben az erőszakkal keseredésbe műtött agresszióval. s maradjon az, az egyetlen álmunk, hogy még megváltozhatunk,
hogy nyugalomban hagyja el testünk utolsó pillantásunk.
|
||||
3. |
Morál
03:37
|
|||
|
kelj fel és légy mindennap más ember. fejeden törd az üveget, hogy érzékközelbe tedd, mit okoz egy önként torzított világkép.
mi könnyítés várhat még? torlasz érzékszerveid elé? és majd bánkódunk, hogy nem halljuk a világ dalát, nem látjuk gyönyörű megvalósulását, nem érezzük szelének simítását.
eddig se érezted, hisz gyűlölitek egymást. kezed kard markán pihen, várva felfedés pillanatát, hogy megadd a veled szemben állónak a tisztánlátás áldását, felszín rejtette valódnak mélybe törő átlátását.
|
||||
4. |
Borostyán
05:23
|
|||
|
válj szét, jófeled mit eszmél, mi az mit elítél, mit önmagad megtennél. ölelnéd-e gyökerét mit tűzzé és szemétté, mitől lettél teljes egésszé.
csak egy adat vagy sorszámmal, nem az számít mit érzel, összesít sok ezret, statisztika rögzíti, hogy túlnőttünk mindent.
hidd el, utálom ezt mondani de végtelenül gyávák lettünk, a teremtők már a könnyeiket hullatják értünk. tornyok omlása temesse be annak házát, kinek olcsó s ártó álma tenne pusztává tengereket. víz alá merülve, só marja börömbe létezését, csak hogy érezzem az élet rezdülését, ne csak a taszítást s hogy érezzem szívem dobogását, hogy érezzem szívem dobogását, és a nap kísérje végig életünk mozgását.
de eljön majd az idő, hogy a nap többé nem kísér utat. hullám mosta romjainkon új élet sarjad...
|
||||
5. |
Ázza
02:10
|
|||
|
sűrű fésű, merev fűszálak násztánca hajammal, mint kígyók vonaglanak a széltől. fölöttünk föld hason, lélegzem meztelen, hátam közepén az ég tintátlan művészetétől.
idegrángás mentesen az idő varrta rám, mártani mértani közepébe sorsot. fájdalom, ládfej-inak lógnak a semmibe, hint ázás, zápori, mosoly. zárt por a sár, sámli a mennybe most, mos mostoha ciklon ciklusa, csak hogy száríthasson, ölelésre tárt karó-karú madár, ijesztőnek, mindörökre versbe, mert, ha napkakast mozgat a hold olykor, apályozza lelkem, dagálynak papírra mag adta szóközsorokban morzsol sziklát, ha szikrát kíván írásba játszani, akkor
csendben rokkan korbáccsá, hogy véle szakadjon, vér a testem radírnak a földbe kell, sírkőtelen. télen az égboltból árulom a szerelmem, szerelmem neked elárulom hova rejtettem csókot csokorba, hogy szokd a hideget, érintést lángoló forró pólusokkal.
ránk zokog az ég. nézd még, ránk zokog az ég. ér, áztat, alázat hevít hozzám föld. mérd a lázam, őrzöm művelt tábláit a mag ágynak.
|
||||
6. |
Életfejezet
05:08
|
|||
|
csak állt egy fal oldalában. menekülve, fáradtan. várva, hogy ébredése rántja vissza, az álomnak hitt valóságból. nem értette üldöztetését -kik és miért- csak fülében érezte, fagyos lélegzetét...
az égre nézve, sötét messzeségbe, végtelenség érzetébe. torkán minden erőt kipréselve: hagyjatok! mit tettem?! miért vagytok, miért vagytok ellenem?! s térdre rogyva merült el a fűben, feladva minden álmot, s vágyat. a reményt mely tudatát tartja egyben. s szívét mely vért pumpál lelkében. reményt mely tudatát tartja egyben. s szívét mely vért pumpál lelkében. küzdve, saját elméd ellen. aztán erejét összeszedve, elindult a kétkedéssel szembe. a megjárt ösvény volt az egyetlen útitárs és egy új érzés, a szembenállás.
folytonos menekülés, mi új útra késztette, a mindennapok sodrása, mely vállát terhelte. küzdelem a percekkel a következőért, várva valami ismeretlen célt.
|
||||
If you like black hourglass, you may also like:
Derramar | Querer | Borrar
by MASSA NERA
Massa Nera makes '00s-style screamo that strikes a balance between delicate intricacy and heavy passion.
go to album
Toronto band Respire deliver a post-hardcore tour de force on the largest scale possible, orchestrally rich and incessantly uncompromising.
go to album
Crashing female-fronted hardcore perfect for afternoon slump revival.
go to album
Artificial Bouquet
by Frail Body
New on Deathwish, explosive screamo from this Illinois band, full of scalding riffs and searing vocals.
go to album
Is Survived By: Revived (Remixed / Remastered)
by touche amore
One of the most beloved post-hardcore albums of the ’10s gets a long-overdue remix and remaster just in time for its tenth anniversary.
go to album
Ataraxy
by Sadness / To Be Gentle
Atmospheric black metal band Sadness and experimental screamo band To Be Gentle channel intense emotions on this split single.
go to album
Eve Beeker of screamo band To Be Gentle stretches her solo work in new experimental directions on this EP, a meditation on gender & healing.
go to album
